Enkaságok

Enkaságok

Össze kell gyűjteni

2023. november 02. - nibendes

Sorban rajzolják az isteneket, de most Héránál elakadtunk. Nem könnyű megfogni ezt a Hérát, összetettebb, mint egy mezei főisten XD

Helyette hosszas meséléseket kell véghezvinnem, de a gyerekek lassanként több görög alakot ismernek, mint a tanárok többsége. Legalábbis a nem latin-görög-ókor szakos egyetemi tanárok. Azok viszont nagyon büszkék lennének, hogy ilyeneken nevelkedik a három kisBendes.

Összeszedem, mik votlak eddig, jól jöhet később - nem dicsekvésnek, hanem nyomonkövetésnek.

Megvolt a "világ kezdete" - Uránosz, Kronosz, Gaia, titánok, főistenek, Zeusz kalandjai közül Európé, Danaé és a leszármazott Perszeusz + gorgók, Atlasz, Androméda és családja, Ganümédész nyomokban, Deukalión és Pürrha, meg előtte az özönvíz, Prométheusz viselt dolgai és a büntetése, Danaosz szörnyű felbujtása és a danaidák tettei, büntetésük, Orpheusz és Eurüdiké sztorija, Arión és a megmentős delfines sztori, Léda meg a tojások, Parisz ítélete istennőstül-mindenestül, előtte meg Parisz afférja a bikás Árésszal, Meneláosztól a Heléna-szöktetés, a toborzás Odüsszeusznál, Akhilleusznál (maga Akhilleusz sztorija a halhatatlansággal), a szarvasos történet Agamemnónnal és Iphigéniával, az első partra lépő Prótesziláosz és a betartott ígéret, és valahol itt akadtunk el, de kérve kérik esti mese gyanánt...

 

a trójai háborút!!

 

Remek gyerekek ezek.

Jelentem, alakul a betegség, de még nem szökik. szökhetne már pedig. Most még Kahoot-gyártás, mert finnyás a benti nép, nem szeretik a Quizletet. Én vagyok a hülye, hogy hagyom magam ugráltatni. De legalább motiválva vannak.

Szedtünk Pannival kb. 80:20 arányban geszetenyét. Hazafelé volt egy véletlen Dávid-taxi. Ma megint normálisan tudott velem beszélni. Sajnos ez a ritkább.

November elseje szájbefogással, kézleszorítással, rángatással

Hazafelé a temetőből befogta a száját. Leszroította a kezét, akkor is liláspiros volt, mikor hazaértek. Sokkos állapotban volt. Üvöltött az apjával, mikor amaz provokálva megkérdezte tőle, hogyan köszönjön el, hogy TŰNJÖN MÁR EL! A fejére húzta a takarót, csak ne kelljen látnia.

Dávid szerint én nem veszem őt emberszámba. 

Szerinte nekem nem felel meg semmi.

Szerinte térjek végre észhez.

Szerinte egyedül akarom nevelni a gyerekeimet.

 

Szerintem ő nem veszi emberszámba a gyerekét.

Szerintem nem képes felelősségteljesen kommunikálni egy agyonfárasztott 8 éves kislánnyal, akit ő nem küldött el lefeküdni a tegnapi Halloween-buliban éjfél után.

Szerintem találok pár olyan embert, aki szerint a gyereknevelés másképp néz ki.

És ami még idekívánkozik, azt inkább nem írom le, mert nagyon nem illik november 1-ének szellemiségéhez.

 

Ezek vannak épp

Csütörtök, megahosszúságú nap. Persze félnáthásan, mert az úgy az igazi. Kelés fél hatkor, rekordhosszúságú alvás után, hogy ne legyek még betegebb. A megszerelt mosógép jól teljesít, kevés a mosás, reggelre nem is jutott belőle. Jut most este mindjárt egy köröcske.

A gyerekek negyed hét előtt kelnek, de sajnos megint nem maguktól. Dani biciklivel jár óvodába, magától megy, én messziről kísérem, nem is tudnám tartani vele a lépést. Nagyon ügyesen megy, sose esik baja. Már nem kapok frászt tőle, hogy nem látom, ahogy hajt, ahogy átkel a zebrán, ahogy halad. Megbízom benne. Nagyon áhítozik egy olyan békakuka iránt, ami a napokban került be a csoportszobájukba.

Panni teljesen rendben van, alig igényel segítséget, nem is igazán hagyja magát. Mellet növeszt és tini öntudatot. Jól halad vele. Az ő tekintetében vagyok messze a legnyugodtabb. Ha ma meg kéne halnom, miatta aggódnék az egész családból a legkevésbé. 

Dotti el van kapva. Ő sajnos közel sem olyan gondos természet. A táskájából ma nagy üggyel-bajjal előhalásztam az egész heti felszerelést. Matek, német és nyelvtan volt ma, tehát

- olvasás

- fogalmazás

- ének

- környezet

- erkölcstan

- népismeret NEM. Ezeket szépen kiszedtem a tatyóból. Egy matekfüzet eltűnt, kiderült, hogy a tabár beszedte. Dotti nem emlékezett erre.

Az üzenője sem volt meg ma megint. Bent hagyta. Az osztályfőnökhelyettese felhívott múlt héten, hogy mégis miért njincs meg ennyiszer az üzenő. Mondtam neki, most hallom először, hogy nincs meg, mert a gyerek (mint a nővére, elsős kora óta) egyedül pakol be a táskájába, és állítja, hogy mindene megvan. Nos, Dotti nem érett meg az önálló pakolásra, felügyelettel végzi a házi feladatokat és a pakolást is. Amikor összeszedi magát, ő a legügyesebb, öt perc alatt csapja oda a német dogáűt, 10 perc alatt a matekot, stb. És igen, ötösre csapja oda. De amikor nem figyel, nagyon nem figyel, 10 helyesírási hiba van 10 szóban, és ez baj. Jó lenne, ha igényesebb lenne magával szemben.

Dani élvezi a rajzolós-íráselőkészítős feladatokat, de szintén túl hamar szeretne túllenni rajtuk. Ma megtanulta, milyen az igényes kapu-ívelés, nagyon ügyesen. R-betűket kell előkészíteni a logopédusnak, gyakorolt tegnapis szépen. Szerintem nem a nyelve erejével van a baj...

Fekvés hét és háromnegyed nyolc között van a bandának, így, ha nem is kipihentek, de tartják magukat. Hétvégén se kelnek fél nyolcnál később, de nem gond.

Sajnos a zongorázást hanyagolom egy ideje, pedig amit a gyerekek megtanítanak, kb. 5-10 perc után megy, oda se nézve, két kézzel, stb. Nem szabad ennyire elutasítani. De a dobolás és a gitározás is várat magára. Meg pár német színdarab. 

A gyerekekkel addig is a görög mitológiát kóstolgatjuk. Pár csinos mendemondán túl vagyunk, már nem ismeretlen számukra Páris ítélete, Európa elrablása vagy ehhez hasonló nyalánkságok. Hogy váza is legyen a dolgoknak, a 12 főisten fog következni, ezeket mindhárman le fogják rajzolni, attirbútumostul, mindenestül. Biztos lesz hozzá kedvük, alkotókevű banda ez. Nekem nem szabad majd rajzolni... egyből mind azt fogja sajnálni, hogy az övk nem olyan szép. De. Olyan szép. 

Napi egy mondást tartogatok nekik estére, ezen elmélkednek elalvás előtt. Szépen lassan megismerik a magyar mondásokat. Voltak már olyanok, hogy "Nincsen rózsa tövis nélkül", "Nem mind arany, ami fénylik", "Ha már lúd, legyen kövér", "Szegény, mint a templom egere" stb.

Lehet, ezekhez is rajzolunk majd, mondjuk heti egyszer, a legemlékezetesebb vagy legkedvencebb mondást. Kár, hogy nincs hová kiragasztani az ezerféle jóságot. Védjük a frissen festett falat, hisz remélhetőleg elpályázunk innen valamikor a következő évben. Nagyobb, tágasabb és jobb állapotban levő helyre. 

Holnap Panni nem megy nyújtani a légtáncosokkal, mert szülinapi buliba hivatalos. A könyutalványt már megvettük a szülinaposnak, kis csomagolás van hátra. Meg jó adag édességszórás. 

Apropó édesség. Szokásommá vált, hogíy a korrep-órákra viszek valami kis finomat. Hetedik órában, hetedikesekkel? Jól jön az a kis motiváció. Ma is nagy sikere volt, mindenki akart szerepelni, és sikerült is. Örültem neki. Továbbá kitaláltam, hogy talán egyetlen, hét utolsó napján kiadott jutalom-cukorka is jó hatással lehet majd a nem-korrepes, tehát rendes óráimon. Nekem megéri ez a kevés befektetés.

Az órákon nagyonis meg van követelve a német nyelv használata. Mindenkit dicsérek, aki megpróbálja, mindenkit noszogatok, aki nem. Pluszpont jár 5-6 érthetően (nem feltétlenül helyesen!) elmondott német mondatért. Egyre többen próbálkoznak, és egy szerintem nagy szó kamaszoknál, akiket eddig inkább a 6táblázatos, nyelvtanozó módszerrel neveltek. Van épp kiirtani való: azt a sok rossz beidegződést, hogy félnek hiábzni, félnek megszólalni, úgy érzik, égetik magukat - mind törölni kell, és ez nem könnyű feladat. Pont nekem való. Mondtam már, hogy imádom a kihívásokat? Ja, sose kiabálok, még csak föl se emelem a hangomat. Ma már voltak próbálkozások, hogy parodizáljanak, miszerint "Und jetzt bekommt du einen Minuspunkt", mézesmázos hanglejtésben. Valóban hasonlóképp szoktam. De azért szép finoman közöltem, hogy nem egy mínusz az, hanem kettő, mert egy a gúnyolódásért jár. Helyén kell lennie mindennek. Egy szülő viszont felismert, kiderült, hogy az ovis gyerekeink egy csoportba járnak, csak a nagyobb gyerekét tanítom. Vicces. Sopron kicsi. Én meg elég népszerű vagyok megint.

Nem éppen dióhéjban, de ilyesmi egy nap.

Elkedzem és most

Kell egy Blog. Nem egy blog, hanem egy Blog, nagybetűs. Nekem. Illetve azoknak is, akik picit is kíváncsiak, mi a helyzet mifelénk. 

Nem tudom, kikhez fog eljutni. Annyira nem is lényeges, de valahogy nekem mégis számít, hopgy ne csak magamnak pötyögjek. Lenne dolgom, mert mindig van. De erre lesz időm, mert az is mindig van. Pont amire kell.

süti beállítások módosítása